Igen, csakhogy ez a fajta szerelem a viszonzott szerelem. És mivan a viszonzatlan szerelemmel?? Arról ki fog mesélni? Azt kifogja elmondani hogy milyen érzés??
Hát elmondom milyen érzés.
Naphosszat ábrándozik az ember hogy vajon a másik mit érez, minden nap vagy milliárdszor megnézi a facebook adatlapját és azon gondolkozik vajon írjon-e neki, miközben pontosan tudja hogy azt a bizonyos személyt egyáltalán nem érdekli. Minden nap azon gyötri magát hogy felhívja magára a figyelmet miközben tudja hogy szinte felesleges mert az a személy azt sem tudja hogy a világon van.
Itt ülök a szobámban, az író asztalom felett s arra a darab paprikára bámulok ami az "életem első szerelmes levele" címet kapta. Nem tudtam pontosan hogy mit is írjak bele mivel még kezdő voltam ebben. Először arra gondoltam hogy leírok mindent amit érzek, de elvetettem az ötletet. Majd arra gondoltam hogy csak a lényeget írom le neki, konkrétan azt hogy belé vagyok esve. De ezt sem gondoltam jó ötletnek. Az összes ötletemet rossznak találtam, mert féltem hogy fog hozzá viszonyulni. Nem akartam leégni, főleg előtte nem. Magamban mindig az a jelenet játszódott le hogy majd elujságolja mindenkinek és megszégyenít. De elhessegettem ezt a kis gondolatot mert tudtam hogy ő nem ilyen és nem tenné ezt. Erről jut eszembe. Tipikus lányos duma. "Ő nem ilyen..." Aztán a végén rá kell jönnünk hogy...sajnos de, ő is ilyen. Miközben azon a fránya kis levélen dolgoztam, arra lettem figyelmes hogy megkordul a gyomrom. Igen szokásom eléggé gyakran enni. Így lementem a konyhába.
-Szia apa.-köszöntem.
-Szia Ahsley.-mosolygott.
Utam pedig a konyhába vezetett tovább. Inkább nem sorolnám fel hogy mit ettem. Mivel a levelet még mindig nem tudtam megírni és nem is volt ihletem, ezért úgy döntöttem hogy gépezek.
Másnap reggel, szépen felöltöztem. Egy egyszerű ruhát vettem elő a szekrényből, amihez természetesen a megfelelő cipőt is megkerestem. Bementem a fürdőbe, elvégeztem reggeli tevékenységeimet, gyorsan leszaladtam reggeliztem és indultam is a suliba. Mivel eléggé messze lakunk a sulitól ezért biciklivel mentem. Az órák unalmasan teltek. Mint mindig. Csak a nagyszünetet vártam. Végre láthattam Őt. Ahogy a haverjaival kint focizik. Ahogy a vizes homlokára rátapadnak a hajtincsek. Miközben ezeken ábrándoztam arra eszméltem fel hogy kicsengettek. Őrült tempóban pakolom össze a cuccaimat, kiszaladtam az osztályteremből felhúztam a cipőm, a kabátom és sprintben rohantam ki. Mivel eléggé hideg volt odakint összébb húztam a kabátomat magamon, és kézen fogva két legjobb barátnőmet elbujtunk a bokor mögé és leskelődtem. Aztán megláttam. Olyan tökéletes volt. Olyan aranyos. És olyan fiatal. Néztem és néztem és néztem. Aztán becsengettek. "Mi a csuda? Hiszen 5 perce jöttünk ki!!"-gondoltam szomorúan magamban.
Mivel muszáj volt bemennem, lelógatott fejjel kullogtam be az épületbe, és mentem abba a tanterembe ahol a számomra legutálatosabb tantárgy következett....az angol. Mindegyik tantárgy közül ez volt számomra a legutálatosabb.
Utolsó órám volt így könnyen szabadultam. Dogát írtunk, amire természetesen nem tudtam készülni mert VÉLETLENÜL mindenki elfelejtett szólni. Úgy hogy, ez szerintem olyan 1-es lesz hogy az nem igaz. Már csak abban reménykedek hogy apa nem fog érte haragudni. Max. 1 napra eltilt a géptől és bemagoltatja velem hogy ha esetleg majd valami csodálatos módon kapok egy új lehetőséget hogy írjak egy pót dogát.
Otthon ledobtam magamról a cipőt és a kabátot és fénysebességgel rohantam fel a szobámba, és előszedtem a levelet. Most már komolyan megírom, így bele is kezdtem.
Kedves Niall!
Nem tudom hogy hogyan mondjam el neked, de gondolkoztam rajta és arra jutottam hogy csak simán leírom. Nagyon szeretlek. Nem tudom hogy te hogy érzel, de remélem hogy hasonlóan. Nagy bátorságot kellett merítenem hogy ezt mind leírjam neked.
Ashley.
Ez egy elég rövid rész lett, de remélem elfogja nyerni a tetszéseteket. Komizzatok és pipáljatok ha tetszik! TimiiXx
